Előre leszögezném: ez a poszt nem pro vagy kontra szőrtelenítés, csupán szeretnék néhány dolgot egy picit más szögből megvilágítani. Tedd azt, ahogy TE érzed jól magad (és nem ahogy a társadalom, férfiak, stb. diktálja…).
A szőrtelenítés kultúrája az ókorig nyúlik vissza, tehát nem új keletű történet. Az ezzel kapcsolatos társadalmi nyomás viszont már 20. századi találmány.
A női szőrtelenítés durva reklámozása a 20-as években megjelenő külön női borotvákkal kezdődött, majd jöttek az arcunkba tolt szőrtelenítőkrémek, gyanták, epilátor, lézeres szőrtelenítés és társainak, melyek mind a „kötelező” szőrtelenséget hirdették. Természetesen ezek a trendek beszivárogtak a felnőttfilm-iparba, az NDK-s „bundákat”, majd a trimmelt szőrt felváltotta a teljes, „tinilányos” csupaszság, mely a férfiak véleményét és a saját magunkkal szemben támasztott elvárásokat is befolyásolta. Ez lett a „normális”, bárki máshogy érezte jól magát, szőrt merészelt hagyni magán, ápolatlannak, hippinek lett titulálva.
Még egyszer, semmi baj nincs a szőrtelenítéssel, a probléma ott kezdődik, ha valakit megszégyenítenek, gusztustalannak neveznek, ha nem követi ezt a „normát”, ha természetesebb állapotában érzi jól magát.
A szőrzet nem a szívatásunkra lett kitalálva, feladata van:
– védi a szeméremtest területét,
– csökkenti a baktériumok hüvelybe kerülésének lehetőségét,
– csökkenti az aktus közbeni dörzsölődés, irritáció lehetőségét,
– a mirigyek által kiválasztott feromonok is a szőrről tudnak megkötődni és elpárologni,
– mivel a szőrszálak végén idegvégződések vannak, az érzetek terjedését is növeli.
Csak annyit kérek, hogy mielőtt egy váratlan randi előtt a kezedbe veszed a borotvát, vagy bejelentkezel egy last minute gyantázásra, hogy „szalonképessé” tedd magad, mert „mi van, ha beszólnak vagy emiatt nem lesz semmi?” (és hölgyeim, valljuk be, mind elkövettük ezt) csak gondold át, hogy kiért teszed ezt? Magadért, mert te úgy érzed jól magad vagy azért, hogy mások igényeit kielégítsd.
